azonosít

Hungarian

Etymology

azonos (“identical”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒzonoʃiːt]
  • Hyphenation: azo‧no‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

azonosít

  1. (transitive) to identify (to establish the identity of someone or something, by some criterion: alapján)
    A regisztráció során születési dátuma és édesanyja neve alapján azonosították (őt). ― Upon registration, he was identified by his date of birth and his mother’s name.
  2. (transitive) to equate something with something: -val/-vel
    • 1939, Zsigmond Móricz, Életem regénye (The Story of my Life)‎[1]:
      Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal.
      My mother equated bodily filth with moral filth and the lack of culture with evil.

Conjugation

Conjugation of azonosít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. azonosítok azonosítasz azonosít azonosítunk azonosítotok azonosítanak
def. azonosítom azonosítod azonosítja azonosítjuk azonosítjátok azonosítják
2nd obj azonosítalak
past indef. azonosítottam azonosítottál azonosított azonosítottunk azonosítottatok azonosítottak
def. azonosítottam azonosítottad azonosította azonosítottuk azonosítottátok azonosították
2nd obj azonosítottalak
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. azonosítani fog.
archaic
preterite 		indef. azonosíték azonosítál azonosíta azonosítánk azonosítátok azonosítának
def. azonosítám azonosítád azonosítá azonosítánk azonosítátok azonosíták
2nd obj azonosítálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. azonosít vala, azonosított vala/volt.
archaic future indef. azonosítandok azonosítandasz azonosítand azonosítandunk azonosítandotok azonosítandanak
def. azonosítandom azonosítandod azonosítandja azonosítandjuk azonosítandjátok azonosítandják
2nd obj azonosítandalak
condi­tional pre­sent indef. azonosítanék azonosítanál azonosítana azonosítanánk azonosítanátok azonosítanának
def. azonosítanám azonosítanád azonosítaná azonosítanánk
(or azonosítanók) 		azonosítanátok azonosítanák
2nd obj azonosítanálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. azonosított volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. azonosítsak azonosíts or
azonosítsál 		azonosítson azonosítsunk azonosítsatok azonosítsanak
def. azonosítsam azonosítsd or
azonosítsad 		azonosítsa azonosítsuk azonosítsátok azonosítsák
2nd obj azonosítsalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. azonosított légyen
infinitive azonosítani azonosítanom azonosítanod azonosítania azonosítanunk azonosítanotok azonosítaniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
azonosítás azonosító azonosított azonosítandó azonosítva (azonosítván) azonosíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of azonosít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. azonosíthatok azonosíthatsz azonosíthat azonosíthatunk azonosíthattok azonosíthatnak
def. azonosíthatom azonosíthatod azonosíthatja azonosíthatjuk azonosíthatjátok azonosíthatják
2nd obj azonosíthatlak
past indef. azonosíthattam azonosíthattál azonosíthatott azonosíthattunk azonosíthattatok azonosíthattak
def. azonosíthattam azonosíthattad azonosíthatta azonosíthattuk azonosíthattátok azonosíthatták
2nd obj azonosíthattalak
archaic
preterite 		indef. azonosíthaték azonosíthatál azonosíthata azonosíthatánk azonosíthatátok azonosíthatának
def. azonosíthatám azonosíthatád azonosíthatá azonosíthatánk azonosíthatátok azonosíthaták
2nd obj azonosíthatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. azonosíthat vala, azonosíthatott vala/volt.
archaic future indef. azonosíthatandok
or azonosítandhatok 		azonosíthatandasz
or azonosítandhatsz 		azonosíthatand
or azonosítandhat 		azonosíthatandunk
or azonosítandhatunk 		azonosíthatandotok
or azonosítandhattok 		azonosíthatandanak
or azonosítandhatnak
def. azonosíthatandom
or azonosítandhatom 		azonosíthatandod
or azonosítandhatod 		azonosíthatandja
or azonosítandhatja 		azonosíthatandjuk
or azonosítandhatjuk 		azonosíthatandjátok
or azonosítandhatjátok 		azonosíthatandják
or azonosítandhatják
2nd obj azonosíthatandalak
or azonosítandhatlak
condi­tional pre­sent indef. azonosíthatnék azonosíthatnál azonosíthatna azonosíthatnánk azonosíthatnátok azonosíthatnának
def. azonosíthatnám azonosíthatnád azonosíthatná azonosíthatnánk
(or azonosíthatnók) 		azonosíthatnátok azonosíthatnák
2nd obj azonosíthatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. azonosíthatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. azonosíthassak azonosíthass or
azonosíthassál 		azonosíthasson azonosíthassunk azonosíthassatok azonosíthassanak
def. azonosíthassam azonosíthasd or
azonosíthassad 		azonosíthassa azonosíthassuk azonosíthassátok azonosíthassák
2nd obj azonosíthassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. azonosíthatott légyen
infinitive (azonosíthatni) (azonosíthatnom) (azonosíthatnod) (azonosíthatnia) (azonosíthatnunk) (azonosíthatnotok) (azonosíthatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
azonosítható azonosíthatatlan (azonosíthatva / azonosíthatván)

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beazonosít

See also

  • kilét

Further reading

  • azonosít in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • azonosít in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.