féltékeny

Hungarian

Etymology

félt +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfeːlteːkɛɲ]
  • Hyphenation: fél‧té‧keny
  • Rhymes: -ɛɲ

Adjective

féltékeny (comparative féltékenyebb, superlative legféltékenyebb)

  1. jealous

Declension

Inflection of féltékeny
singular plural
nominative féltékeny féltékenyek
accusative féltékenyet
féltékenyt
féltékenyeket
dative féltékenynek féltékenyeknek
instrumental féltékennyel féltékenyekkel
causal-final féltékenyért féltékenyekért
translative féltékennyé féltékenyekké
terminative féltékenyig féltékenyekig
essive-formal féltékenyként féltékenyekként
essive-modal
inessive féltékenyben féltékenyekben
superessive féltékenyen féltékenyeken
adessive féltékenynél féltékenyeknél
illative féltékenybe féltékenyekbe
sublative féltékenyre féltékenyekre
allative féltékenyhez féltékenyekhez
elative féltékenyből féltékenyekből
delative féltékenyről féltékenyekről
ablative féltékenytől féltékenyektől
non-attributive
possessive – singular
féltékenyé féltékenyeké
non-attributive
possessive – plural
féltékenyéi féltékenyekéi

Derived terms

References

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

  • féltékeny in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.