felkiáltójel
Hungarian
Etymology
felkiáltó (“exclaiming”) + jel (“mark”), from felkiált (“to exclaim”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛlkijaːltoːjɛl]
- Hyphenation: fel‧ki‧ál‧tó‧jel
Noun
felkiáltójel (plural felkiáltójelek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | felkiáltójel | felkiáltójelek |
| accusative | felkiáltójelet | felkiáltójeleket |
| dative | felkiáltójelnek | felkiáltójeleknek |
| instrumental | felkiáltójellel | felkiáltójelekkel |
| causal-final | felkiáltójelért | felkiáltójelekért |
| translative | felkiáltójellé | felkiáltójelekké |
| terminative | felkiáltójelig | felkiáltójelekig |
| essive-formal | felkiáltójelként | felkiáltójelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felkiáltójelben | felkiáltójelekben |
| superessive | felkiáltójelen | felkiáltójeleken |
| adessive | felkiáltójelnél | felkiáltójeleknél |
| illative | felkiáltójelbe | felkiáltójelekbe |
| sublative | felkiáltójelre | felkiáltójelekre |
| allative | felkiáltójelhez | felkiáltójelekhez |
| elative | felkiáltójelből | felkiáltójelekből |
| delative | felkiáltójelről | felkiáltójelekről |
| ablative | felkiáltójeltől | felkiáltójelektől |
| non-attributive possessive – singular |
felkiáltójelé | felkiáltójeleké |
| non-attributive possessive – plural |
felkiáltójeléi | felkiáltójelekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | felkiáltójelem | felkiáltójeleim |
| 2nd person sing. | felkiáltójeled | felkiáltójeleid |
| 3rd person sing. | felkiáltójele | felkiáltójelei |
| 1st person plural | felkiáltójelünk | felkiáltójeleink |
| 2nd person plural | felkiáltójeletek | felkiáltójeleitek |
| 3rd person plural | felkiáltójelük | felkiáltójeleik |
Further reading
- felkiáltójel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.