határozott
Hungarian
Etymology
From határoz (“to decide, to resolve”) + -ott (past-tense and past-participle suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhɒtaːrozotː]
Audio: (file) - Hyphenation: ha‧tá‧ro‧zott
- Rhymes: -otː
Verb
határozott
- third-person singular indicative past indefinite of határoz
Participle
határozott
- past participle of határoz
Adjective
határozott (comparative határozottabb, superlative leghatározottabb)
- (of a person or his/her behavior) determined, resolute, firm
- Synonyms: elszánt, eltökélt
- Antonyms: határozatlan, bizonytalan
- precise, exact, accurate, fixed, definite
- Antonym: határozatlan
- definite, marked (e.g. improvement)
- Synonyms: egyértelmű, szembetűnő, nyilvánvaló
- express, unequivocal, flat, clear (e.g. a reply)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | határozott | határozottak |
| accusative | határozottat | határozottakat |
| dative | határozottnak | határozottaknak |
| instrumental | határozottal | határozottakkal |
| causal-final | határozottért | határozottakért |
| translative | határozottá | határozottakká |
| terminative | határozottig | határozottakig |
| essive-formal | határozottként | határozottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | határozottban | határozottakban |
| superessive | határozotton | határozottakon |
| adessive | határozottnál | határozottaknál |
| illative | határozottba | határozottakba |
| sublative | határozottra | határozottakra |
| allative | határozotthoz | határozottakhoz |
| elative | határozottból | határozottakból |
| delative | határozottról | határozottakról |
| ablative | határozottól | határozottaktól |
| non-attributive possessive – singular |
határozotté | határozottaké |
| non-attributive possessive – plural |
határozottéi | határozottakéi |
Derived terms
Expressions
Further reading
- határozott in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.