idevágó
Hungarian
Etymology
From idevág (“to be relevant”) + -ó (present-participle suffix), from ide (“here”) + vág (“to cut”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈidɛvaːɡoː]
- Hyphenation: ide‧vá‧gó
- Rhymes: -ɡoː
Adjective
idevágó (comparative idevágóbb, superlative legidevágóbb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | idevágó | idevágók idevágóak |
| accusative | idevágót | idevágókat idevágóakat |
| dative | idevágónak | idevágóknak idevágóaknak |
| instrumental | idevágóval | idevágókkal idevágóakkal |
| causal-final | idevágóért | idevágókért idevágóakért |
| translative | idevágóvá | idevágókká idevágóakká |
| terminative | idevágóig | idevágókig idevágóakig |
| essive-formal | idevágóként | idevágókként idevágóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | idevágóban | idevágókban idevágóakban |
| superessive | idevágón | idevágókon idevágóakon |
| adessive | idevágónál | idevágóknál idevágóaknál |
| illative | idevágóba | idevágókba idevágóakba |
| sublative | idevágóra | idevágókra idevágóakra |
| allative | idevágóhoz | idevágókhoz idevágóakhoz |
| elative | idevágóból | idevágókból idevágóakból |
| delative | idevágóról | idevágókról idevágóakról |
| ablative | idevágótól | idevágóktól idevágóaktól |
| non-attributive possessive – singular |
idevágóé | idevágóké idevágóaké |
| non-attributive possessive – plural |
idevágóéi | idevágókéi idevágóakéi |
Derived terms
- idevágóan
Further reading
- idevágó in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.