igekötő
Hungarian
Etymology
ige (“verb”) + kötő (“binding, linking”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiɡɛkøtøː]
- Hyphenation: ige‧kö‧tő
- Rhymes: -tøː
Noun
igekötő (plural igekötők)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | igekötő | igekötők |
| accusative | igekötőt | igekötőket |
| dative | igekötőnek | igekötőknek |
| instrumental | igekötővel | igekötőkkel |
| causal-final | igekötőért | igekötőkért |
| translative | igekötővé | igekötőkké |
| terminative | igekötőig | igekötőkig |
| essive-formal | igekötőként | igekötőkként |
| essive-modal | igekötőül | — |
| inessive | igekötőben | igekötőkben |
| superessive | igekötőn | igekötőkön |
| adessive | igekötőnél | igekötőknél |
| illative | igekötőbe | igekötőkbe |
| sublative | igekötőre | igekötőkre |
| allative | igekötőhöz | igekötőkhöz |
| elative | igekötőből | igekötőkből |
| delative | igekötőről | igekötőkről |
| ablative | igekötőtől | igekötőktől |
| non-attributive possessive – singular |
igekötőé | igekötőké |
| non-attributive possessive – plural |
igekötőéi | igekötőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | igekötőm | igekötőim |
| 2nd person sing. | igekötőd | igekötőid |
| 3rd person sing. | igekötője | igekötői |
| 1st person plural | igekötőnk | igekötőink |
| 2nd person plural | igekötőtök | igekötőitek |
| 3rd person plural | igekötőjük | igekötőik |
Derived terms
See also
parts of speech: szófajokedit
Further reading
- igekötő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- Appendix:Hungarian verbal prefixes