indiszkrét

Hungarian

Etymology

Borrowed from German indiskret.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈindiskreːt]
  • Hyphenation: in‧diszk‧rét
  • Rhymes: -eːt

Adjective

indiszkrét (comparative indiszkrétebb, superlative legindiszkrétebb)

  1. (literary) indiscreet (revealing secrets; lacking good judgment)
    Synonyms: titokszegő, fecsegő, nem titoktartó
  2. (literary) nosy, tactless, prying (inquisitive or curious in other’s affairs)
    Synonyms: tapintatlan, tolakodó, otromba, kotnyeles

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative indiszkrét indiszkrétek
accusative indiszkrétet indiszkréteket
dative indiszkrétnek indiszkréteknek
instrumental indiszkréttel indiszkrétekkel
causal-final indiszkrétért indiszkrétekért
translative indiszkrétté indiszkrétekké
terminative indiszkrétig indiszkrétekig
essive-formal indiszkrétként indiszkrétekként
essive-modal indiszkrétül
inessive indiszkrétben indiszkrétekben
superessive indiszkréten indiszkréteken
adessive indiszkrétnél indiszkréteknél
illative indiszkrétbe indiszkrétekbe
sublative indiszkrétre indiszkrétekre
allative indiszkréthez indiszkrétekhez
elative indiszkrétből indiszkrétekből
delative indiszkrétről indiszkrétekről
ablative indiszkréttől indiszkrétektől
non-attributive
possessive – singular
indiszkrété indiszkréteké
non-attributive
possessive – plural
indiszkrétéi indiszkrétekéi

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

  • indiszkrét in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.