kétjegyű

Hungarian

két (“two”) +‎ jegyű (“of digit/character”), from jegy (“digit/character”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

kétjegyű (not comparable)

two-digit, double-digit
kétjegyű szám ― a two-digit number/figure
two-character, two-letter (e.g. a digraph consisting of two individual letters)
A magyar ábécében nyolc kétjegyű betű van. ― The Hungarian alphabet has eight digraphs. (literally, “eight two-character letters”)

Inflection (stem in *-e-*, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kétjegyű	kétjegyűek
accusative	kétjegyűt	kétjegyűeket
dative	kétjegyűnek	kétjegyűeknek
instrumental	kétjegyűvel	kétjegyűekkel
causal-final	kétjegyűért	kétjegyűekért
translative	kétjegyűvé	kétjegyűekké
terminative	kétjegyűig	kétjegyűekig
essive-formal	kétjegyűként	kétjegyűekként
essive-modal	—	—
inessive	kétjegyűben	kétjegyűekben
superessive	kétjegyűn	kétjegyűeken
adessive	kétjegyűnél	kétjegyűeknél
illative	kétjegyűbe	kétjegyűekbe
sublative	kétjegyűre	kétjegyűekre
allative	kétjegyűhöz	kétjegyűekhez
elative	kétjegyűből	kétjegyűekből
delative	kétjegyűről	kétjegyűekről
ablative	kétjegyűtől	kétjegyűektől
non-attributive possessive – singular	kétjegyűé	kétjegyűeké
non-attributive possessive – plural	kétjegyűéi	kétjegyűekéi