magyar ábécé

Hungarian

Etymology

magyar (“Hungarian”) +‎ ábécé (“alphabet”)

Pronunciation

IPA^(key): [ˈmɒɟɒr ˌaːbeːt͡seː]

Noun

magyar ábécé

Hungarian alphabet

Declension

For the noun, see ábécé.
The adjective magyar remains unchanged.

See also

(Latin-script letters) betű; A a, Á á, B b, C c, Cs cs, D d, Dz dz, Dzs dzs, E e, É é, F f, G g, Gy gy, H h, I i, Í í, J j, K k, L l, Ly ly, M m, N n, Ny ny, O o, Ó ó, Ö ö, Ő ő, P p, R r, S s, Sz sz, T t, Ty ty, U u, Ú ú, Ü ü, Ű ű, V v, Z z, Zs zs. Only in the extended alphabet: Q q W w X x Y y. Commonly used: ch. Also defined: à ë. In surnames (selection): ä aa cz ds eé eö ew oe oó th ts ÿ.

(Latin-script letter names) betű; a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, eff, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, ell, ellipszilon / elly / ejj, emm, enn, enny, o, ó, ö, ő, pé, kú, err, ess, essz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé / vevé, iksz, ipszilon, zé, zsé. (See also: Latin script letters.)

Further reading

For the letter names, see the following resources: