közösülés
Hungarian
Etymology
From közösül (“to have sexual intercourse with someone”) + -és (noun-forming suffix), from közös (“common, shared”) + -ül (verb-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøzøʃyleːʃ]
- Hyphenation: kö‧zö‧sü‧lés
Noun
közösülés (plural közösülések)
- intercourse (sexual intercourse)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | közösülés | közösülések |
| accusative | közösülést | közösüléseket |
| dative | közösülésnek | közösüléseknek |
| instrumental | közösüléssel | közösülésekkel |
| causal-final | közösülésért | közösülésekért |
| translative | közösüléssé | közösülésekké |
| terminative | közösülésig | közösülésekig |
| essive-formal | közösülésként | közösülésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közösülésben | közösülésekben |
| superessive | közösülésen | közösüléseken |
| adessive | közösülésnél | közösüléseknél |
| illative | közösülésbe | közösülésekbe |
| sublative | közösülésre | közösülésekre |
| allative | közösüléshez | közösülésekhez |
| elative | közösülésből | közösülésekből |
| delative | közösülésről | közösülésekről |
| ablative | közösüléstől | közösülésektől |
| non-attributive possessive – singular |
közösülésé | közösüléseké |
| non-attributive possessive – plural |
közösüléséi | közösülésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | közösülésem | közösüléseim |
| 2nd person sing. | közösülésed | közösüléseid |
| 3rd person sing. | közösülése | közösülései |
| 1st person plural | közösülésünk | közösüléseink |
| 2nd person plural | közösülésetek | közösüléseitek |
| 3rd person plural | közösülésük | közösüléseik |
Further reading
- közösülés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.