kellő
See also: kello
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛlːøː]
- Hyphenation: kel‧lő
- Rhymes: -løː
Participle
kellő
- present participle of kell
Adjective
kellő (comparative kellőbb, superlative legkellőbb)
Usage notes
Not to be confused with kelő (“rising”).
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kellő | kellőek |
| accusative | kellőt | kellőeket |
| dative | kellőnek | kellőeknek |
| instrumental | kellővel | kellőekkel |
| causal-final | kellőért | kellőekért |
| translative | kellővé | kellőekké |
| terminative | kellőig | kellőekig |
| essive-formal | kellőként | kellőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kellőben | kellőekben |
| superessive | kellőn | kellőeken |
| adessive | kellőnél | kellőeknél |
| illative | kellőbe | kellőekbe |
| sublative | kellőre | kellőekre |
| allative | kellőhöz | kellőekhez |
| elative | kellőből | kellőekből |
| delative | kellőről | kellőekről |
| ablative | kellőtől | kellőektől |
| non-attributive possessive – singular |
kellőé | kellőeké |
| non-attributive possessive – plural |
kellőéi | kellőekéi |
Derived terms
Compound words
Further reading
- kellő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.