libaúsztató
Hungarian
Etymology
From liba + úsztató, the latter from úsztat + -ó, from úszik + -tat.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈlibɒuːstɒtoː]
- Hyphenation: li‧ba‧úsz‧ta‧tó
- Rhymes: -toː
Noun
libaúsztató (plural libaúsztatók)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | libaúsztató | libaúsztatók |
| accusative | libaúsztatót | libaúsztatókat |
| dative | libaúsztatónak | libaúsztatóknak |
| instrumental | libaúsztatóval | libaúsztatókkal |
| causal-final | libaúsztatóért | libaúsztatókért |
| translative | libaúsztatóvá | libaúsztatókká |
| terminative | libaúsztatóig | libaúsztatókig |
| essive-formal | libaúsztatóként | libaúsztatókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | libaúsztatóban | libaúsztatókban |
| superessive | libaúsztatón | libaúsztatókon |
| adessive | libaúsztatónál | libaúsztatóknál |
| illative | libaúsztatóba | libaúsztatókba |
| sublative | libaúsztatóra | libaúsztatókra |
| allative | libaúsztatóhoz | libaúsztatókhoz |
| elative | libaúsztatóból | libaúsztatókból |
| delative | libaúsztatóról | libaúsztatókról |
| ablative | libaúsztatótól | libaúsztatóktól |
| non-attributive possessive – singular |
libaúsztatóé | libaúsztatóké |
| non-attributive possessive – plural |
libaúsztatóéi | libaúsztatókéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | libaúsztatóm | libaúsztatóim |
| 2nd person sing. | libaúsztatód | libaúsztatóid |
| 3rd person sing. | libaúsztatója | libaúsztatói |
| 1st person plural | libaúsztatónk | libaúsztatóink |
| 2nd person plural | libaúsztatótok | libaúsztatóitok |
| 3rd person plural | libaúsztatójuk | libaúsztatóik |
Further reading
- libaúsztató in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.