szükségtelen
Hungarian
Etymology
From szükség (“need”) + -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsykʃeːktɛlɛn]
- Hyphenation: szük‧ség‧te‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
szükségtelen (comparative szükségtelenebb, superlative legszükségtelenebb)
- unnecessary, needless
- Antonym: szükséges
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szükségtelen | szükségtelenek |
| accusative | szükségtelent | szükségteleneket |
| dative | szükségtelennek | szükségteleneknek |
| instrumental | szükségtelennel | szükségtelenekkel |
| causal-final | szükségtelenért | szükségtelenekért |
| translative | szükségtelenné | szükségtelenekké |
| terminative | szükségtelenig | szükségtelenekig |
| essive-formal | szükségtelenként | szükségtelenekként |
| essive-modal | szükségtelenül | — |
| inessive | szükségtelenben | szükségtelenekben |
| superessive | szükségtelenen | szükségteleneken |
| adessive | szükségtelennél | szükségteleneknél |
| illative | szükségtelenbe | szükségtelenekbe |
| sublative | szükségtelenre | szükségtelenekre |
| allative | szükségtelenhez | szükségtelenekhez |
| elative | szükségtelenből | szükségtelenekből |
| delative | szükségtelenről | szükségtelenekről |
| ablative | szükségtelentől | szükségtelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
szükségtelené | szükségteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
szükségtelenéi | szükségtelenekéi |
Derived terms
Further reading
- szükségtelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.