szenvtelen
Hungarian
Etymology
From szenv (“passion”, archaic) + -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛɱftɛlɛn]
- Hyphenation: szenv‧te‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
szenvtelen (comparative szenvtelenebb, superlative legszenvtelenebb)
- (higher register, somewhat derogatory) dispassionate, passionless, emotionless, detached
- Synonyms: érzéketlen, közönyös
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szenvtelen | szenvtelenek |
| accusative | szenvtelent | szenvteleneket |
| dative | szenvtelennek | szenvteleneknek |
| instrumental | szenvtelennel | szenvtelenekkel |
| causal-final | szenvtelenért | szenvtelenekért |
| translative | szenvtelenné | szenvtelenekké |
| terminative | szenvtelenig | szenvtelenekig |
| essive-formal | szenvtelenként | szenvtelenekként |
| essive-modal | szenvtelenül | — |
| inessive | szenvtelenben | szenvtelenekben |
| superessive | szenvtelenen | szenvteleneken |
| adessive | szenvtelennél | szenvteleneknél |
| illative | szenvtelenbe | szenvtelenekbe |
| sublative | szenvtelenre | szenvtelenekre |
| allative | szenvtelenhez | szenvtelenekhez |
| elative | szenvtelenből | szenvtelenekből |
| delative | szenvtelenről | szenvtelenekről |
| ablative | szenvtelentől | szenvtelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
szenvtelené | szenvteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
szenvtelenéi | szenvtelenekéi |
Derived terms
Further reading
- szenvtelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.