tájszólás

Hungarian

táj (“region”) +‎ szólás (“speech”)

tájszólás (plural tájszólások)

(regional) accent (the distinctive manner of pronouncing a language associated with a particular region)
Synonyms: (especially of non-native speakers) akcentus, (pronunciation in general; needs to be qualified for the specific meaning) kiejtés

Vidéki tájszólással beszéltek. ― They spoke with a country accent.
(colloquial) dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
Synonyms: nyelvjárás, tájnyelv, dialektus

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	tájszólás	tájszólások
accusative	tájszólást	tájszólásokat
dative	tájszólásnak	tájszólásoknak
instrumental	tájszólással	tájszólásokkal
causal-final	tájszólásért	tájszólásokért
translative	tájszólássá	tájszólásokká
terminative	tájszólásig	tájszólásokig
essive-formal	tájszólásként	tájszólásokként
essive-modal	—	—
inessive	tájszólásban	tájszólásokban
superessive	tájszóláson	tájszólásokon
adessive	tájszólásnál	tájszólásoknál
illative	tájszólásba	tájszólásokba
sublative	tájszólásra	tájszólásokra
allative	tájszóláshoz	tájszólásokhoz
elative	tájszólásból	tájszólásokból
delative	tájszólásról	tájszólásokról
ablative	tájszólástól	tájszólásoktól
non-attributive possessive – singular	tájszólásé	tájszólásoké
non-attributive possessive – plural	tájszóláséi	tájszólásokéi