türelmetlen
Hungarian
Etymology
From the türelm- stem of türelem (“patience”) + -etlen (“im-, -less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtyrɛlmɛtlɛn]
Audio: (file) - Hyphenation: tü‧rel‧met‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
türelmetlen (comparative türelmetlenebb, superlative legtürelmetlenebb)
- impatient, intolerant
- Antonym: türelmes
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | türelmetlen | türelmetlenek |
| accusative | türelmetlent | türelmetleneket |
| dative | türelmetlennek | türelmetleneknek |
| instrumental | türelmetlennel | türelmetlenekkel |
| causal-final | türelmetlenért | türelmetlenekért |
| translative | türelmetlenné | türelmetlenekké |
| terminative | türelmetlenig | türelmetlenekig |
| essive-formal | türelmetlenként | türelmetlenekként |
| essive-modal | türelmetlenül | — |
| inessive | türelmetlenben | türelmetlenekben |
| superessive | türelmetlenen | türelmetleneken |
| adessive | türelmetlennél | türelmetleneknél |
| illative | türelmetlenbe | türelmetlenekbe |
| sublative | türelmetlenre | türelmetlenekre |
| allative | türelmetlenhez | türelmetlenekhez |
| elative | türelmetlenből | türelmetlenekből |
| delative | türelmetlenről | türelmetlenekről |
| ablative | türelmetlentől | türelmetlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
türelmetlené | türelmetleneké |
| non-attributive possessive – plural |
türelmetlenéi | türelmetlenekéi |
Derived terms
Further reading
- türelmetlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.