vargtjut
Swedish
Etymology
Compound of varg (“wolf”) + tjut (“howl”).
Pronunciation
- IPA(key): /²varjˌɕʉːt/
Noun
vargtjut n
Declension
| nominative | genitive | ||
|---|---|---|---|
| singular | indefinite | vargtjut | vargtjuts |
| definite | vargtjutet | vargtjutets | |
| plural | indefinite | vargtjut | vargtjuts |
| definite | vargtjuten | vargtjutens |