ítélet

ítél (“to judge”) +‎ -et (noun-forming suffix)

• IPA^(key): [ˈiːteːlɛt], [ˈiteːlɛt]
• Hyphenation: íté‧let
• Rhymes: -ɛt

ítélet (plural ítéletek)

1. judgment, opinion (conclusion or result of judging)
   • 2003, Sándor Szakály, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk‎^[1], volume 14, number 12:

     A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.

     (please add an English translation of this quotation)

2. (law) judgment, verdict (act of determining, as in courts of law, what is conformable to law and justice)
3. (logic) proposition (assertion which can be considered true or false)

• ítélet in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.