заблѫдити

Old Church Slavonic

Etymology

за- (za-) +‎ блѫдити (blǫditi), from Proto-Slavic *blǫdъ.

Verb

заблѫдити • (zablǫditipf

  1. to get lost
    • Ретъко, editor (1025±50?), “заблѫдивъ”, in Codex Suprasliensis[1] (in Old Church Slavonic), page (leaf) 145, line 16:
      и҅зъшъдъ на съхождениѥ · и҅ заблѫдивъ въ безпѫтънꙑѩ брѣгꙑ заи҅де ·
      hizŭšŭdŭ na sŭxoždenijhe · i zablǫdivŭ vŭ bezpǫtŭnyję brěgy zhaide ·
      (please add an English translation of this quotation)
    • Codex Assemanius, 1181200-1181230:
      а́ште бѫ́детъ ꙋ́ е꙼тера ч꙯лка · р◌҄ о́вець и́ заблѫдітъ е꙼діно от꙯ ніхъ · не о́ставітъ лі девѧті десѧт и҅ девѧтъ на горахъ · и́ шедъ ищетъ заблѫждъшаа́го ·
      (please add an English translation of this quotation)
  2. to deviate from the path

Conjugation

Present tense of заблѫдити
singular dual plural
азъ (azŭ) тꙑ (ty) тъ () вѣ () ва (va) та (ta) мꙑ (my) вꙑ (vy) ти (ti)
заблѫждѫ (zablǫždǫ) заблѫдиши (zablǫdiši) заблѫдитъ (zablǫditŭ) заблѫдивѣ (zablǫdivě) заблѫдита (zablǫdita) заблѫдите (zablǫdite) заблѫдимъ (zablǫdimŭ) заблѫдите (zablǫdite) заблѫждѫтъ (zablǫždǫtŭ)