fogat

Catalan

Participle

fogat (feminine fogada, masculine plural fogats, feminine plural fogades)

  1. past participle of fogar

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfoɡɒt]
  • Hyphenation: fo‧gat
  • Rhymes: -ɒt

Etymology 1

fog (“to hold”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Noun

fogat (plural fogatok)

  1. team (of animals drawing a carriage)
  2. equipage, carriage
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fogat fogatok
accusative fogatot fogatokat
dative fogatnak fogatoknak
instrumental fogattal fogatokkal
causal-final fogatért fogatokért
translative fogattá fogatokká
terminative fogatig fogatokig
essive-formal fogatként fogatokként
essive-modal — —
inessive fogatban fogatokban
superessive fogaton fogatokon
adessive fogatnál fogatoknál
illative fogatba fogatokba
sublative fogatra fogatokra
allative fogathoz fogatokhoz
elative fogatból fogatokból
delative fogatról fogatokról
ablative fogattól fogatoktól
non-attributive
possessive – singular 		fogaté fogatoké
non-attributive
possessive – plural 		fogatéi fogatokéi
Possessive forms of fogat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fogatom fogataim
2nd person sing. fogatod fogataid
3rd person sing. fogata fogatai
1st person plural fogatunk fogataink
2nd person plural fogatotok fogataitok
3rd person plural fogatuk fogataik
Derived terms
Compound words
Expressions

Etymology 2

fog (“to catch”) +‎ -at (causative suffix)

Verb

fogat

  1. (transitive) causative of fog: to have someone catch something, to have something caught
Conjugation
Conjugation of fogat
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. fogatok fogatsz fogat fogatunk fogattok fogatnak
def. fogatom fogatod fogatja fogatjuk fogatjátok fogatják
2nd obj fogatlak
past indef. fogattam fogattál fogatott fogattunk fogattatok fogattak
def. fogattam fogattad fogatta fogattuk fogattátok fogatták
2nd obj fogattalak
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. fogatni fog.
archaic
preterite 		indef. fogaték fogatál fogata fogatánk fogatátok fogatának
def. fogatám fogatád fogatá fogatánk fogatátok fogaták
2nd obj fogatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. fogat vala, fogatott vala/volt.
archaic future indef. fogatandok fogatandasz fogatand fogatandunk fogatandotok fogatandanak
def. fogatandom fogatandod fogatandja fogatandjuk fogatandjátok fogatandják
2nd obj fogatandalak
condi­tional pre­sent indef. fogatnék fogatnál fogatna fogatnánk fogatnátok fogatnának
def. fogatnám fogatnád fogatná fogatnánk
(or fogatnók) 		fogatnátok fogatnák
2nd obj fogatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. fogatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. fogassak fogass or
fogassál 		fogasson fogassunk fogassatok fogassanak
def. fogassam fogasd or
fogassad 		fogassa fogassuk fogassátok fogassák
2nd obj fogassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. fogatott légyen
infinitive fogatni fogatnom fogatnod fogatnia fogatnunk fogatnotok fogatniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
fogatás fogató fogatott fogatandó fogatva (fogatván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of fogat
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. fogathatok fogathatsz fogathat fogathatunk fogathattok fogathatnak
def. fogathatom fogathatod fogathatja fogathatjuk fogathatjátok fogathatják
2nd obj fogathatlak
past indef. fogathattam fogathattál fogathatott fogathattunk fogathattatok fogathattak
def. fogathattam fogathattad fogathatta fogathattuk fogathattátok fogathatták
2nd obj fogathattalak
archaic
preterite 		indef. fogathaték fogathatál fogathata fogathatánk fogathatátok fogathatának
def. fogathatám fogathatád fogathatá fogathatánk fogathatátok fogathaták
2nd obj fogathatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. fogathat vala, fogathatott vala/volt.
archaic future indef. fogathatandok
or fogatandhatok 		fogathatandasz
or fogatandhatsz 		fogathatand
or fogatandhat 		fogathatandunk
or fogatandhatunk 		fogathatandotok
or fogatandhattok 		fogathatandanak
or fogatandhatnak
def. fogathatandom
or fogatandhatom 		fogathatandod
or fogatandhatod 		fogathatandja
or fogatandhatja 		fogathatandjuk
or fogatandhatjuk 		fogathatandjátok
or fogatandhatjátok 		fogathatandják
or fogatandhatják
2nd obj fogathatandalak
or fogatandhatlak
condi­tional pre­sent indef. fogathatnék fogathatnál fogathatna fogathatnánk fogathatnátok fogathatnának
def. fogathatnám fogathatnád fogathatná fogathatnánk
(or fogathatnók) 		fogathatnátok fogathatnák
2nd obj fogathatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. fogathatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. fogathassak fogathass or
fogathassál 		fogathasson fogathassunk fogathassatok fogathassanak
def. fogathassam fogathasd or
fogathassad 		fogathassa fogathassuk fogathassátok fogathassák
2nd obj fogathassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. fogathatott légyen
infinitive (fogathatni) (fogathatnom) (fogathatnod) (fogathatnia) (fogathatnunk) (fogathatnotok) (fogathatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
fogatható fogathatatlan (fogathatva / fogathatván)
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • befogat
  • elfogat
  • kifogat
  • lefogat
  • megfogat
  • összefogat
Expressions

Etymology 3

fog (“tooth”) +‎ -at (accusative suffix)

Noun

fogat

  2. accusative singular of fog
Derived terms
Expressions

Further reading

  • (team, equipage): fogat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • (to have something caught): fogat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Old High German

Alternative forms

  • fogāt

Etymology

From Late Latin vocātus. Compare Dutch voogd.

Noun

fogat m

  1. bailiff
  2. judge
  3. advocate
  4. patron

Declension

Declension of fogat (masculine a-stem)
case singular plural
nominative fogat fogatā, fogata
accusative fogat fogatā, fogata
genitive fogates fogato
dative fogate fogatum
instrumental fogatu —

Descendants

  • Middle High German: voget

References

  • Köbler, Gerhard, Althochdeutsches Wörterbuch, (6. Auflage) 2014

Swedish

Verb

fogat

  1. supine of foga
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.