kiábrándító

Hungarian

Etymology

From kiábrándít (to disillusion, disappoint) +‎ (present-participle suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkijaːbraːndiːtoː]
  • Hyphenation: ki‧áb‧rán‧dí‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

kiábrándító

  1. present participle of kiábrándít

Adjective

kiábrándító (comparative kiábrándítóbb, superlative legkiábrándítóbb)

  1. disappointing, disillusioning
    Synonyms: csalódást keltő, lehangoló, elkedvetlenítő, kellemetlen, elszomorító, elkeserítő

Declension

Inflection of kiábrándító
singular plural
nominative kiábrándító kiábrándítók
kiábrándítóak
accusative kiábrándítót kiábrándítókat
kiábrándítóakat
dative kiábrándítónak kiábrándítóknak
kiábrándítóaknak
instrumental kiábrándítóval kiábrándítókkal
kiábrándítóakkal
causal-final kiábrándítóért kiábrándítókért
kiábrándítóakért
translative kiábrándítóvá kiábrándítókká
kiábrándítóakká
terminative kiábrándítóig kiábrándítókig
kiábrándítóakig
essive-formal kiábrándítóként kiábrándítókként
kiábrándítóakként
essive-modal
inessive kiábrándítóban kiábrándítókban
kiábrándítóakban
superessive kiábrándítón kiábrándítókon
kiábrándítóakon
adessive kiábrándítónál kiábrándítóknál
kiábrándítóaknál
illative kiábrándítóba kiábrándítókba
kiábrándítóakba
sublative kiábrándítóra kiábrándítókra
kiábrándítóakra
allative kiábrándítóhoz kiábrándítókhoz
kiábrándítóakhoz
elative kiábrándítóból kiábrándítókból
kiábrándítóakból
delative kiábrándítóról kiábrándítókról
kiábrándítóakról
ablative kiábrándítótól kiábrándítóktól
kiábrándítóaktól
non-attributive
possessive – singular
kiábrándítóé kiábrándítóké
kiábrándítóaké
non-attributive
possessive – plural
kiábrándítóéi kiábrándítókéi
kiábrándítóakéi