rusnya
Hungarian
Etymology
First attested in c. 1468. Borrowed from Serbo-Croatian.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈruʃɲɒ]
- Hyphenation: rus‧nya
- Rhymes: -ɲɒ
Adjective
rusnya (comparative rusnyább, superlative legrusnyább)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | rusnya | rusnyák |
| accusative | rusnyát | rusnyákat |
| dative | rusnyának | rusnyáknak |
| instrumental | rusnyával | rusnyákkal |
| causal-final | rusnyáért | rusnyákért |
| translative | rusnyává | rusnyákká |
| terminative | rusnyáig | rusnyákig |
| essive-formal | rusnyaként | rusnyákként |
| essive-modal | rusnyául | — |
| inessive | rusnyában | rusnyákban |
| superessive | rusnyán | rusnyákon |
| adessive | rusnyánál | rusnyáknál |
| illative | rusnyába | rusnyákba |
| sublative | rusnyára | rusnyákra |
| allative | rusnyához | rusnyákhoz |
| elative | rusnyából | rusnyákból |
| delative | rusnyáról | rusnyákról |
| ablative | rusnyától | rusnyáktól |
| non-attributive possessive – singular |
rusnyáé | rusnyáké |
| non-attributive possessive – plural |
rusnyáéi | rusnyákéi |
Derived terms
- rusnyaság
References
- ^ rusnya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- rusnya in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.