szóvég

See also: szöveg

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ vég (“end”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsoːveːɡ]
  • Hyphenation: szó‧vég
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

szóvég (plural szóvégek)

  1. (linguistics) word ending (the last one or two letters of a word)
  2. (linguistics, archaic) suffix
    Synonyms: végződés, toldalék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szóvég szóvégek
accusative szóvéget szóvégeket
dative szóvégnek szóvégeknek
instrumental szóvéggel szóvégekkel
causal-final szóvégért szóvégekért
translative szóvéggé szóvégekké
terminative szóvégig szóvégekig
essive-formal szóvégként szóvégekként
essive-modal — —
inessive szóvégben szóvégekben
superessive szóvégen szóvégeken
adessive szóvégnél szóvégeknél
illative szóvégbe szóvégekbe
sublative szóvégre szóvégekre
allative szóvéghez szóvégekhez
elative szóvégből szóvégekből
delative szóvégről szóvégekről
ablative szóvégtől szóvégektől
non-attributive
possessive – singular 		szóvégé szóvégeké
non-attributive
possessive – plural 		szóvégéi szóvégekéi
Possessive forms of szóvég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szóvégem szóvégeim
2nd person sing. szóvéged szóvégeid
3rd person sing. szóvége szóvégei
1st person plural szóvégünk szóvégeink
2nd person plural szóvégetek szóvégeitek
3rd person plural szóvégük szóvégeik

Derived terms

Compound words
Expressions

Further reading

  • szóvég in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.