nagylelkű
Hungarian
Etymology
nagy (“large, great”) + lelkű (“of soul”)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒɟlɛlkyː]
- Hyphenation: nagy‧lel‧kű
- Rhymes: -kyː
Adjective
nagylelkű (comparative nagylelkűbb, superlative legnagylelkűbb)
- generous, bighearted (willing to give and share unsparingly)
- Synonyms: bőkezű, adakozó, jószívű, nagyvonalú, gáláns
- Antonyms: szűkmarkú, kicsinyes, fukar
- generous, noble-minded (noble in behaviour or actions)
- Synonyms: elnéző, nemes gondolkodású, megértő, megbocsátó
- Antonyms: kíméletlen, irgalmatlan, könyörtelen
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagylelkű | nagylelkűek |
| accusative | nagylelkűt | nagylelkűeket |
| dative | nagylelkűnek | nagylelkűeknek |
| instrumental | nagylelkűvel | nagylelkűekkel |
| causal-final | nagylelkűért | nagylelkűekért |
| translative | nagylelkűvé | nagylelkűekké |
| terminative | nagylelkűig | nagylelkűekig |
| essive-formal | nagylelkűként | nagylelkűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagylelkűben | nagylelkűekben |
| superessive | nagylelkűn | nagylelkűeken |
| adessive | nagylelkűnél | nagylelkűeknél |
| illative | nagylelkűbe | nagylelkűekbe |
| sublative | nagylelkűre | nagylelkűekre |
| allative | nagylelkűhöz | nagylelkűekhez |
| elative | nagylelkűből | nagylelkűekből |
| delative | nagylelkűről | nagylelkűekről |
| ablative | nagylelkűtől | nagylelkűektől |
| non-attributive possessive – singular |
nagylelkűé | nagylelkűeké |
| non-attributive possessive – plural |
nagylelkűéi | nagylelkűekéi |
Derived terms
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- nagylelkű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.